Ki hogy van, hogy telnek az ünnepek? Kinek mit hozott a Jézuska? :)
Rajtam még karácsony előtt kitört az olvashatnék, aminek nagyon nehéz lett volna ellenállni, így hát nem tettem :). Ennek eredményeképp le is töltettem egy pár könyvet.
Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen #1): ami nagyon tetszett ♥ /értékelés hamarosan/
J. A. Redmerski: A soha határa
Utána még egy párat...
Jennifer L. Armentrout: Ónix (Luxen #2)
Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek (hát, ez még nincs kiolvasva, de khm... a mi kis Cammie-nk enyhén szólva idegesítő...)
Diana Gabaldon: Az idegen
És legnagyobb örömömre elérkezett a karácsony is, azokkal a könyvekkel, amit már régóta el szeretnék olvasni, meg persze egy pár meglepetés is került a fa alá ^^ :
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis (amit végre megkaptam!!! ♥)
Maggie Stiefvater: Shiver
Kiera Cass: The Elite - Az Elit (The Selection #2)
Kiera Cass: The One - Az igazi (The Selection #3)
Kiera Cass: Párválasztó-történetek
Ezen könyveket pedig szándékomban áll majd véleményezni. Mondjuk a Selectionök először a testvéremhez mennek, mert hivatalosan ő kapta őket (→ ő olvassa előbb őket), tehát az későbbre várható. Mondjuk ha így haladok a blogírással, mint eddig, akkor minden későbbre várható...
És végre itt van minden, ami ezzel jár: vastag zokni, forró citromos tea, advent, plédbe burkolózás, mézeskalács(evés) és a fahéjillat. Jobb esetben még hó is. Mindenesetre engem teljesen megszállt a karácsonyos hangulat, ennek áldozatul esett eme bejegyzés is :D.
UI.: Most, hogy már délután négykor sötétedik, és kint is borzasztó hideg van, nem lehet mást tenni, mint olvasni :).
Fülszöveg:Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!”
Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
Véleményem: Imádtam.
Az írónőnek nem volt egyszerű feladata, mert egy sikeres sorozat után nem lehet könnyű egy ugyanolyan jót írni. De szerény véleményem szerint jobbat alkotott. Persze a stílus nem különbözik, meg néhol vannak Szent Johannás vonások, de azért félig-meddig sikerült tőle elszakadni.
Laura itt is a társaság legkonzervatívabb tagjának a szemszögéből ír, csak itt nem Reninek, hanem Zsófinak hívják, és nem nyomi :).
A cselekmény itt pörgősebb, nem kell végigszenvednünk magunkat Reni világfájdalmán, ami nem baj, mert egy fesztivál nem erről szól. Hanem arról a szabadságról, amit 100%-ig átéreztem. Itt mindig történt valami, és egy percig sem untatott a történet, amiért külön köszönet.
Szerintem az, hogy a színpadok egy-egy kontinensről vannak elnevezve tök jó ötlet!
A szereplők nagyon a szívemhez nőttek, egytől-egyig. Bár jellemfejlődésről maximum Zsófi esetében beszélhetünk, és a karakterek sem valami kidolgozottak, sőt, néhol már sablonosak is (pl. Napsi), attól még szerethetőek - szerintem. Meg ne várjuk el tőlük, hogy egy hét alatt megváltsák a világot, ezek mégiscsak sima, mezei emberek.
Eulália becenevei, a biztonsági őr, meg úgy az egész könyv: kedvenc lett ♥.
Letehetetlen, szóval csak akkor olvasd el, ha biztos lesz rá időd!
Már a Pippa borítója is nagyon-nagyon tetszett, de ezt imádom *-*.
Leendő fülszöveg :) :
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk. A viharszívű Mya Mavis a Libri Aranykönyv TOP 10-be jutott regény, A napszemű Pippa Kenn régóta várt folytatása.
Na még egy kicsit... :) (Bejegyzések Kemese Fanni blogjáról)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nagyon régóta várom a folytatást. :D
A Pippa (értékelés róla itt) nagyon tetszett, annyira, hogy az egyik kedvenc könyvem lett ♥. Nem szeretnék róla sokat áradozni, de fantasztikus könyv, mindenképpen olvassátok el, nagyon megéri!
Borító: 5/1,5 meg lehet kövezni, nekem akkor sem tetszik.
Fülszöveg: Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…
Sorozat: Twilight-saga #1
Véleményem: hát, őszintén szólva csak azért olvastam el, mert volt az a nagy Twilight-mánia, amikor mindenkinél ezt lehetett látni, és ennek én is áldozatul estem. Így, visszaemlékezve, fogalmam sincs, miért olvastam el nemcsak ezt, de az egész sorozatot (!), ugyanis elég felejtős.
A történet nem valami bonyolult, van egy elviekben 17 éves, gyakorlatilag 12 éves szinten viselkedő, Bella nevezetű szerencsétlenség, aki - mint azt már a fülszövegből megtudtuk - önkéntesen száműzeti magát egy isten háta mögötti, depis kisvárosba. A "hősnőnk" az a világszerencsétlensége típus, amit Stephenie Meyernek minden oldalon hangsúlyoznia kellett, noha Bella tettei inkább nevetségesek. (Mondjuk picsogni azt jól tud, de et inkább hagyjuk...) Ezen felül nem tudom hogy lehetett ennyire jellemtelen főszereplőt alkotni. És szerintem még butuska is, mert az ilyen kijelentéseitől először földhöz vágtam magam, utána meg már csak kínomban röhögtem:
,, (…) megpróbáltam benézni a bőre alá "
Az írónő nem túlságosan erőltette meg magát, hiszen Edwardról, aki történetesen kicsi Bellánk szerelmetes szerelme lesz, végig csak annyit tudott írni, hogy szoborszerű - de ezt is sokszor. Szóval ilyen gyönyörűségekkel találjuk szembe magunkat, mint például ez:
,, Olyan volt, mint egy ismeretlen, márványsima és kristálycsillámos kőből faragott tökéletes szobor. "
Persze Edwardunk hiába néz ki olyan jól, mint "egy görög isten", szegénykénk folyamatosan csak szenved attól, hogy SPOILERŐ egy vámpír! :o SPOILER VÉGE. Ezért olyan fájdalmas és nyomorúságos kijelentései vannak, mint ez a gyöngyszem itt:
,, - Ha túl heves lennék… ha egyetlen másodpercre megfeledkeznék magamról, és jóllehet, csak megérinteni szeretném az arcod, mégis véletlenül összezúznám a koponyádat…"
Most, hogy kellően lesokkoltam mindenkit, folytatom is tovább. Ez a könyv 500 oldalnyi depis, szenvedős, izgalommentes, sápadt könyvecske, amit ha még nem olvastál el, ezután se tedd. Van annyi szép könyv a világon, amit olvashatsz, ne ezt vedd hát a kezedbe, mert szerintem nem érdemes. Nem szól semmiről.
Bár néha vannak értelmesebb, elmélkedős üzenetei, mint ezek:
,, Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat. "
,, Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér. "
Ha pedig el tudunk vonatkoztatni a gyenge háttérsztoritól, akkor pedig ezek a mondatok lennének a könyv jó pillanatai.
Az idézetekért köszönet Ciccnyog moly.hu-s felhasználónak. :)
Értékelés: 10/3,5
*Film: ugyanolyan mint a könyv, és ezzel sok mindent elmondtam. Kristen Stewartnak nincs arcmimikája ._. .
Helyette inkább ajánlom ezt a videót :D, ami erősen spoileres, de mindenképp nézd meg:
Borító: A külföldi kiadásra (1.) 5/4, mert bár visszaadja a könyv hangulatát, de szerintem kicsit csúnya. A magyar verzióra (2.) 5/4,99 mert annyira jól néz ki, de valami nem kerek vele.
Fülszöveg: A New York Timesaz év egyik legjelentősebb könyvének választotta
A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll. A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal.
„Ron Rash senki máshoz nem fogható női főgonoszt alkotott… Serena rendkívüli karakter.” – Atlanta Journal Constitution
„Ron Rash csodás, brutális szerző.” – Richard Price, a nagy sikerű Lush Lifeírója
Vélemény: Amikor megláttam a könyvesboltban, már akkor tudtam, hogy nekem ez kell :). Amikor pedig kiderült, hogy hamarosan film is lesz belőle Jennifer Lawrence főszereplésével, az már csak hab volt a tortán ^^. Na akkor, vágjunk is bele:
A szerző nem sokat vacakolt a felvezetéssel, ugyanis az egyik első gondolatom az volt a könyvvel kapcsolatban, hogy "Itt már az első tíz oldalon embert ölnek." Ez a lendületesség később is jellemző lesz, ez jelentősen lelassítja az olvasást, ami kifejezetten jót tesz. Ez nem az a fajta könnyed kis történetecske, amit azért olvasol, mert szép a borítója, vagy hogy elüsd valamivel az idődet. Aki ezt várja el ettől, az most tegyen le róla. Mert ez sokkal inkább az az elgondolkodtató könyv, aminek a mondanivalóján utána még napokig elmélkedsz. Ráadásul a könyv több ilyen témát is érint.
Serena egy mérhetetlenül ambiciózus, rettentő kapzsi és borzasztó kegyetlen nőszemély, akit a könyv 3/5-étől még unszimpatikusabb lesz, mint azt eddig kinéztük volna belőle. Pemberton az én szememben csak egy átlagos papucsférj, aki ezt nem tudja magáról, mi több, épp az ellenkezőjét hiszi. Remekül kiegészíti Serenát, bár belé mintha, hangsúlyozom, mintha szorult volna egy minimális emberség. Rachel Harmon hármuk közül az, akit emberileg el lehet fogadni. Az ő karaktere szerintem teljesen élethűre sikerült, amilyenre kellett.
Nagyon szerettem még egy pár szereplőt (pl. Joel Vaughn, özvegy Jenkinsné), de őket most nem részletezném.
Ami egyértelműen lenyűgözött, az Ron Rash helyismerete. Sokszor megemlíti, hogy éppen a Noland-hegyen vannak, vagy akár a Csikó-gerincen, és egy idő után már olyan jóleső érzés, hogy az embernek van valami halvány fogalma arról, hogy akkor most mi hogy merre hány méter. Szerintem ehhez a történethez mondjuk elengedhetetlen, mivel sokat dob a realitásán.
Végül pedig - ezt direkt utoljára hagytam - a befejezés. Na, így kell tisztességesen befejezni egy könyvet! ha akartam, sem tudtam volna ennek jobb véget, ráadásul végig ott lebegett az orrom előtt, csak nem láttam a fától az erdőt :D. Gratulálok a szerzőnek. Minden elismerésem.
A Késtél Laura új könyve, a Bexi-sorozat első kötete.
Nem tudom ki hogy van vele, de én vártam is, meg nem is.
Az írónőt én (is) akkor ismertem meg, amikor a nagy többség: a Szent Johanna Gimivel. Szerettem, sokat nevettem rajta, bár a vége szerintem csöpögős lett, bármily szépen is fogalmazta meg, hogy ő nem ilyenre tervezte. Utólag visszaolvasgatva viszont már nem nyújtja ugyanazt az élményt, amit az első olvasásnál kaptam, és ez nem olyan jó :(.
A Bábelt nagyon szerettem, még a Szent Johannánál is jobban, és az egyszerűen annyira jó, hogy nagyon :). Itt nem akarok ömlengeni róla, majd a Bábeles posztban :D.
Ezek után az Akkor szakítsunk!-ot tűkön ülve vártam, kíváncsi voltam, hogy tud-e még ezeknél is jobbat írni. Hát ez alapján nem. Az ASz, amit néha nemes egyszerűséggel csak ass-nek hívok (minimális angoltudást igényel), egyáltalán nem üti meg azt a színvonalat, amit elvártam volna tőle. Eléggé csalódott voltam, amikor ez kiderült, szóval csak remélni tudom, hogy a Bexi nem ilyen lesz.
(Kicsit ilyen Leiner Laura-összegzőposzt lett belőle, szóval most visszatérnék a Késtélre :D)
Borító :3. Nincs túlbonyolítva, olyan egyszerű, de nagyszerű típus :).
Fülszöveg: Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az ország Bexiként ismeri a tinisztárt.
bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének.
És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét...
A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.
Ennyi lenne. Kíváncsi vagyok, hogy a nagy beharangozáshoz képest mit fog majd nyújtani a könyv :3.
Fülszöveg:Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e - vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is.
Vélemény:A Divergent az Elfajzott, nem Beavatott. ._. (bár valószínű ha Az Elfajzott néven árulnák a könyvet, lényegesen kevesebb lenne rá a vevő.)
Hm. Még a téli szünetben olvastam, és meglepően jó volt. Nem számítottam semmire, az e-olvasónak hála tényleg semmit nem tudtam a könyvről (a címet meg a szerzőt leszámítva :P). Disztópia létére elég szokatlan háttérvilágot vázolt fel, de ennek ellenére teljesen beleéli magát az ember. (Tök sokat lehet azon agyalni, hogy melyik csoportba mennél, és miért.) Az írónő rendesen kidolgozta a környezetet, és ez egyértelműen hasznára vált a könyvnek.
A karakterek is tetszettek, (bár a Tris szerintem elég nyomi név a Beatrice-hez képest, úgyhogy nem tudom, miért kellett megváltoztatni ._.). Christinát és Torit különösen bírtam, ők a kedvenceim a könyvből♥.Négyes karaktere sem volt rossz, bár láttam már jobb könyves pasit is :D.Bár, mennyire normális az, ha az ember mazochista módon újra meg újra agát, hogy átélje a saját félelmeit? o.o Egy bizonyos pontnál már kicsit elrugaszkodtunk a "valóságtól", és Tris már nagyonultrasokatfejlődötthirtelen (kiképzés I. fázisa), de ez megbocsátható.
Peter görény, Al hülye, Eric egy baromállat. Kihagytam valakit?
*spoiler* Legjobb jelenet: paintballozás. Imádtam, főleg az óriáskerekes megoldást. *spoiler vége*
A vége felé elkezdődik az öldöklés, amiben nagyjából a szerethető szereplők fele kipurcan. Ez egy kevésbé jó tulajdonság, de ez van.
De a tényleg vége. Akkor most ennyi? EZZEL lett vége? Így lett vége a könyvnek? Oké...
Ennek mi értelme van? Megsúgom: semmi.
Mindegy, lépjünk túl ezen.
Mert van ám itt még más is, mégpedig a...
*Film: Igeen. az is van. ^^
És imádtam. A történet hű a könyvhöz, úgyhogy egy nagy pirospontot neki. A másik nagy pozitívum, hogy a karakterek nem sikkadtak el hanem még jobban kiéleződtek! Komolyan, ahhoz képest, hogy a könyvben Eric egy gyökér, itt szerintem zseniális beszólásai vannak :D.
A szereplőválogatás szintén kiváló, Shailene Woodley szerintem tökéletes választás. Theo James pedig nagyon cuki :3.
Plakát *---*
Értékelés: 10/8,75
UI.: Nem tudom miért, de a poszt nagyon nyomin néz ki ><. Bocsánat érte.
Borító: 5/5* - már ezért érdemes belefogni :). A cím betűtípusa pedig külön tetszik.
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia 1.
Fülszöveg: Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk. Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette. Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel. Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
Vélemény: Imádnivaló könyv, ráadásul magyar írótól! Komolyan, az elsőtől az utolsó szóig minden betűjét imádtam. Az egész olyan zseniálisan van felépítve, úgy követik egymást az események, hogy nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire jó :D. Már jó régen olvastam, és így kicsit nehéz megírni a posztot, de azért még megpróbálok összehozni valami értelmeset.
Amit rögtön az elején szeretnék leszögezni, az a több nézőpontos írásmód. Általában csak a főszereplő szemszögét ismerjük meg, vagy neadjisten' két nézőpont között váltogat az írónő (lásd pl.: Tökéletes Kémia-sorozat), ami általában a főhős(nő)t, és annak szerelmét takarja. De amit Fanni művel, hogy kilép ebből a behatároltságból és úgy ír, ahogy éppen a helyzet megkívánja - többek között ettől is olyan érdekes az egész, hogy "mindig a megfelelő ember van kéznél" :D.
Meg hát kérem, ez egy disztópia. Annyira imádtam, ahogy felvázolta, hogy mi történt az emberiséggel, a világukkal, szerettem Victor Kenn naplóbejegyzéseit, és mindezt úgy ábrázolva, hogy az hihető volt. És itt meg kell említenem, hogy ebben felülmúlta a nagy kedvencemet, Az Éhezők Viadalát is. Mert szerintem ez inkább tűnik jövőnek. (Ott néha volt olyan érzésem, hogy ez akár a jelen is lehetne.)
A karakterek egytől-egyig az szívem csücskei. Pippától kezdve Kelsei-ig mindenki olyan szerethető volt, hogy azonnal megkedveltem őket :D. Némelyik olyan ötletes volt, hogy csak ámultam (nem spoilerezek, de szerintem ki lehet találni, hogy itt kire gondolok :) ).
Összegezve: 10/10* Igazi könyvritkaság. Imádtam :)♥
Nektek hogy tetszett? Ha még nem olvastátok volna, mindenképpen kerítsetek rá sort! Olvass bele itt!
A következő rész november 22-én jelenik meg.(Már nagyon várós :) )
