Borító: 5/5* - már ezért érdemes belefogni :). A cím betűtípusa pedig külön tetszik.
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia 1.
Fülszöveg: Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk. Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette. Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel. Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
Vélemény: Imádnivaló könyv, ráadásul magyar írótól! Komolyan, az elsőtől az utolsó szóig minden betűjét imádtam. Az egész olyan zseniálisan van felépítve, úgy követik egymást az események, hogy nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire jó :D. Már jó régen olvastam, és így kicsit nehéz megírni a posztot, de azért még megpróbálok összehozni valami értelmeset.
Amit rögtön az elején szeretnék leszögezni, az a több nézőpontos írásmód. Általában csak a főszereplő szemszögét ismerjük meg, vagy neadjisten' két nézőpont között váltogat az írónő (lásd pl.: Tökéletes Kémia-sorozat), ami általában a főhős(nő)t, és annak szerelmét takarja. De amit Fanni művel, hogy kilép ebből a behatároltságból és úgy ír, ahogy éppen a helyzet megkívánja - többek között ettől is olyan érdekes az egész, hogy "mindig a megfelelő ember van kéznél" :D.
Meg hát kérem, ez egy disztópia. Annyira imádtam, ahogy felvázolta, hogy mi történt az emberiséggel, a világukkal, szerettem Victor Kenn naplóbejegyzéseit, és mindezt úgy ábrázolva, hogy az hihető volt. És itt meg kell említenem, hogy ebben felülmúlta a nagy kedvencemet, Az Éhezők Viadalát is. Mert szerintem ez inkább tűnik jövőnek. (Ott néha volt olyan érzésem, hogy ez akár a jelen is lehetne.)
A karakterek egytől-egyig az szívem csücskei. Pippától kezdve Kelsei-ig mindenki olyan szerethető volt, hogy azonnal megkedveltem őket :D. Némelyik olyan ötletes volt, hogy csak ámultam (nem spoilerezek, de szerintem ki lehet találni, hogy itt kire gondolok :) ).
Összegezve: 10/10* Igazi könyvritkaság. Imádtam :)♥
Nektek hogy tetszett? Ha még nem olvastátok volna, mindenképpen kerítsetek rá sort!
Olvass bele itt!
A következő rész november 22-én jelenik meg. (Már nagyon várós :) )
