Kiera Cass: The Selection - A Párválasztó

Borító: 5/5* szép :)

Fülszöveg: Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.
America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Sorozat: The Selection #1

Vélemény: A könyv elolvasásához ez a poszt (Gretty szerint a világ) de leginkábbis ez a videó (EpicReads) vezetett. A videó nagyon vicces, de jelentős spoilereket tartalmaz!

A szituáció tényleg olyan, mint az Éhezők Viadala barbie-sított verziója, és nem tagadom, néha unalmas is volt - de ez lehet hogy azért, mert a nagy részét már elspoilereztem magamnak :$. Legalább megtanultam, hogy ilyet többet ne.

America igyekezett erős karakter lenni, de szerintem annyira azért nem jött össze neki. Próbálkozott, meg minden, de akkor sem sikerült. Mondjuk ilyen névvel, hogy America Singer, amikor gyakorlatilag amerikai. és énekes - azért ennél lehetett volna jobbat találni :D. Maxon se nőtt a szívemhez annyira, mert egyszerűen nyomi :D. Ez van, végigszenvedi a saját Párválasztóját, mert görcsösen próbál megfelelni mindenkinek, ennek tetejébe még tiszta foreveralone, antiszociális egyén. Ezeket herceg mivoltával magyarázta - amit elfogadok - ettől függetlenül elég bénán viselkedett. Aspen meg nem tudja mit akar, az elején nagyon mártírkodik, hogy *spoiler* "szakítok veled, America, de ezt csak és kizárólag a te érdekedben teszem" *spoiler vége*, aztán meg nagyban magyarázkodik, hogy "Én még mindig téged szeretlek, és sosem szűntem meg téged szeretni :DDD". Ha már itt tartunk, akkor a magyar fordításról: nem volt vészes, de olyan magyartalan volt néhol, mint például az előbbi gyöngyszem.

A nevek: igyekeztek különleges neveket adni, mert ugye egy különlegesebb nevű szereplőt (pl. Haymitch Abernathy) mindenki hamarabb megjegyez, mint egy sablonosat (pl. John Smith). Ez van, hogy szépen sikerült (pl. Celia), de van, hogy nagyon nem (pl. Gavril, aki egyértelműen Caesar Flickerman copy). Általában annyi történt, hogy a rendes nevek elé beraktak egy betű felesleget, így történt, hogy ilyen nevek születtek, mint a Bariel, a Kamber, vagy az előbb emlegetett Gavril. (Ezek egyébként létező nevek, de ismertebbek a "rendes" változatban.) Ami kifejezetten zavaró volt, hogy az angolul Tiny Lee-nek hívott lánykát magyarra fordították, és lett belőle Mini Lee :D. 

A világ felépítése kicsit foghíjas volt. A kasztrendszer ötlete kifejezetten üdítő volt, feldobta az egész történetet. Többször is előjött az ilyenkor kihagyhatatlan kasztokon átívelő szerelem, ahol a férfi húzza a rövidebbet. (Értsd: egy nő házasság útján kasztot tud váltani, de egy férfinek erre semmilyen lehetősége sincs.) De a disztópia-jellegből semmit nem érezni, az emberiség jövőjét pedig rosszkor és rossz formában adták hozzá, nagyon nyers volt. Azzal próbálkozott a szerző, hogy történelemórát tart a kiválasztott lányoknak, ahol kérdezgette őket, de a "jövőnk" elég sablonos és valószínűtlen, plusz a választ adó királyné-jelöltek így egy kicsit  "strébernek" tűntek.

Értékelés: 10/8 Összességében nem volt rossz, de kedvenc sem lett belőle. Ez egy egyszerű olvasmány, amit hobbiból érdemes olvasni.

Egyéb: Cover shoot videó: Én eleinte észre sem vettem, hogy a borítón csak egy lány szerepel :D.

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Borító: 10/10* olyan gyönyörűűű :)

Fülszöveg: Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 

Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 

A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk. 

A viharszívű Mya Mavis a Libri Aranykönyv TOP 10-be jutott regény, A napszemű Pippa Kenn régóta várt folytatása. 

Sorozat: Pippa Kenn-trilógia #2

Véleményem: Na ilyen egy igazán jó könyv.

Régóta nem érintett meg ennyire egy könyv - utoljára a Serenánál éreztem ilyet, hogy a könyv beleette magát a fejembe, és a részemmé vált. (Annyira, hogy a biológia helyett már kolóniát olvasok :D.) Végre érzem, hogy több lettem az által, hogy ezt elolvastam. (Ez most nagyon közhelyesen hangzik, de legalább igaz.)

A felvezetésről észre sem vettem, hogy ez lenne az, olyan kellemes volt egy kis "nyugalom" a kolóniába való megérkezés után. Próbáltam minél jobban megismerni Myát, de hozzám Pippa egy picit közelebb áll. Nagyon sokáig vártam arra, hogy megtudjam, kié a negyedik szemszög, de amikor végre kiderült, akkor nagyjából azt gondoltam a karakteréről hogy ez egy beborult vadállat. /Ez van. Ettől függetlenül szükséges volt a karaktere, és kifejezetten örültem, hogy egy elborult agyú szereplő szemszögéből is olvashatok. Nem sűrűn adatik meg az ilyen. ;)/

Spoiler! (kijelölésre olvasható, mert csak fehérrel átszíneztem :') )

A szerelmi háromszöget az arcomba kellett vágni, hogy feltűnjön. Átsuhant a gondolat az agyamon, hogy "Mi lenne ha...", de nem gondoltam, hogy ebből lesz is valami. Rubenben csalódtam egy kicsit, főleg akkor, amikor Brook is bekerült a képbe. Meg tudom érteni, de én is csak azt mondanám neki, mint Tommy (akit egyébként nagyon bírok :D): hogy amikor Pippa boldog lesz (remélhetőleg Gage-dzsel ^^"), akkor ne követelje őt vissza. Mondjuk nem lepődnék meg, ha Ruben utána mégiscsak visszamenne Pippához, de hát előbb gondolkodni kéne, ugyebár. Egyébként Pippának nagyon ajánlom, hogy Gage-dzset válassza, mert ő szerény véleményem szerint sokkal jobban illik hozzá, és ő tényleg szereti! Szóval #teamGage /hestegeljünk/

Spoiler vége

Aztán a közepe felé egyszer csak meglódul, és onnantól egy őrült rohanás az egyész, ami negem is magával rántott. Pörögtek az események, és tényleg élveztem a könyvet, ahogy szép lassan a helyére került minden, és olyan fordulatok kerültek elő, amik "megízesítették" a könyvet :D.
Imádtam a háttérvilágot, ahogy egyre kidolgozottabbak lesznek a részletek. A kolónián minden szabályozva, listázva van, az emberek a valószínűség szerint élik az életüket. Az egész csúcsán pedig ott áll egy töpörödött, vén géntechnikus, aki rángatja a szálakat. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már a gondolattól is borsódzik a hátam, hogy egy egész város ettől az egy embertől függ, aki innentől kezdve bármit megtehet! Ettől kezdve az egész kolónia az ő kis játszótere, csak éppen az ott lakó embereket használja játékszernek, és ami a legrosszabb, hogy ők erről semmit sem tudnak! Ők ebbe születtek bele, nekik az a természetes, hogy Jupiter Day kénye-kedve szerint történnek a dolgok, mert "hová is lennénk mi nélküle?".
Kíváncsi lettem a kolónia és az emberiség történelmére, és pont a megfelelő adagot kaptuk belőle. Mármint több szerintem nem kellett volna a könyvbe, de én olyan szívesen olvasnék még róla! Na mindegy, majd a folytatásban.
Ezt csak azért, mert szerintem tiszta Jupiter Day:

Volt egy bizonyos szereplő (aki még nem olvasta, annak nem árulom el, hogy Ian az :) ) aki az az igazi gyökér volt, a legrosszabb fajtából - csak engem emlékeztetett kicsit Joffrey-ra a Trónok Harcából? Őt legszívesebben kinyírtam volna egy párszor majdnem minden egyes alkalommal, amikor megjelent, de legalább egy kis humorérzéke van - ha eltekintünk attól, hogy ő Ian.
Igazából mindenkit szerettem, az egész könyv a szívemhez nőtt úgy ahogy van, és már nagyon, nagyon várom a folytatást. Remélem erre nem kell olyan sokat várni, de ha ez kell ahhoz, hogy az is ilyen színvonalas legyen, mint az első kettő, akkor legyen.

Értékelés: 10/10*