Veronica Roth: Insurgent - A Lázadó

Borító: 10/10, gyönyörű, imádom a fát, a színvilágot, csak a cím szürke-barna párosítása egy kicsit furcsa számomra

Sorozat: Divergent #2

Fülszöveg: Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Véleményem: Vegyes. Nagyon vegyes.

Tris egyre idiótább, amit azzal próbáltak meg kimagyarázni, hogy előtört belőle az Önfeláldozó énje. Tehát hőn szeretett Beatrice Priorunk mindenáron fel akarja áldozni magát a szerettei/a világ/édesmindegy mi miatt, akkor is, ha semmi szükség erre és senki sem kíváncsi rá. :D
Az írónő mély depresszióba ejtette főhősnőnket (köszönet érte), ami vitathatatlanul szükséges volt (mert elég irreális lenne, ha csak úgy hipp-hopp túltenné magát a legjobb barátja megölésén), de néhol már egy kicsit sok. Vagyis ugyanazokat a gondolatköröket futtatja le az olvasóval újra és újra, nem nagyon változik semmi. Nem közelíti meg más oldalról a történteket, a bűntudatnak ugyanazt a válfaját járja végig minden alkalommal.

A hősszerelmesek kapcsolata alapjaiban ingott meg. Sokat veszekedtek, egyre távolabb sodródtak egymástól, épphogy nem szakítottak. Épphogy.

Nyilván minden kapcsolatnak vannak hullámvölgyei, és ez az, amit sok YA könyv kihagy. Na ez pont nem ilyen. Ez a könyv mélypontnak lett szentelve a sorozat ívét illetően, és a feladatott teljesítette. Ez egyfajta átvezetést, "hidat" épít az első és a harmadik könyv között, amiben remélem túllendülnek a problémákon, és újult erővel szállhatnak szembe mindennel. :)

A világ kitárult az olvasó számára, megismerhettük a többi csoport működését, és nem csak az Önfeláldozó-Bátor páros helyzetét a történetben.

Rest in peace *spoiler*    Marlene    *spoiler vége* :'c. Miért a kedvenc szereplőmet nyírják ki, miéééért?

Még egy dolgot emelnék ki. AZ ORBITÁLIS FÜGGŐVÉGET!!!

Nagyjából ilyen érzés befejezni a könyvet

Még nem végeztünk, Veronica Roth.

Értékelés: 10/7

*Film: nem tetszett. Végig se néztem. Egyszerűen nem tudott lekötni. Csalódás volt.

Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

Borító: 5/5 - ha nem is találja el 100%-ban a könyvet, attól még gyönyörű :)

Fülszöveg: Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Sorozat: Fallen #1

Vélemény:
A fülszövegben persze egyből elspoilerezik Luce olthatatlan vágyát Daniel iránt, ami határozottan elvesz az olvasás élményéből. Sebaj.
A cselekmény lendületesen halad előre, nem toporgunk egy helyben 20-30 oldalon keresztül. Könnyen olvasható, és meglehetősen szórakoztató, a vörös pöttyösök jobbik fajtájából való. Van benne egy-két klisé, és mélyenszántó gondolatokat senki ne várjon tőle, de gondolom nem is ezért veszitek kézbe. :) Tökéletesem ajánlom nyárra, strandra, vagy vörös pöttyös rajongóknak.

CSELEKMÉNYLEÍRÁS KÖVETKEZIK!
Történetünk egy, a sablonostól végre eltérő bentlakásos iskolában (aka. javítóintézet) játszódik ahol a kicsi Lucindát a legkisebb ellenállás nélkül hagyják ott a szülei. (Nincsenek nektek érzéseitek? Az egy szem kicsi lányotokat otthagytátok egy fiatalkorúak börtönéhez hasonlatos intézményben). Luce hamar megtalálja a helyét, és csupa olyan ember között tengeti mindennapjait, akinek dupla mássalhangzó van a nevében (pl.: Arriane, Todd, Gabbe, Penn). Hamar kirajzolódik egy szerelmi háromszög is, majd a történet előrehaladtával belefutunk abba, amibe ilyenkor a főhősnők szoktak: jaj, két földöntúli srác is szeret; jaj, de nehéz is választanom köztük amikor mindkettejük iránt érzek valamit. (Bella Swan, is that you?) Ennek kapcsán Lucindánk egyre inkább elkezd hasonlítani a már oly sokat emlegetett Bellára, és annak minden hülyeségére. Ennek tetőpontja pedig az alábbi gyöngyszem:

Luce gondolatai Danielhez szálltak. Elképzelte, amint a fiú ott várja a tónál, és azzal foglalja el magát, hogy kavicsokkal kacsázik a tavon, amikor pedig őt kellene a karjaiban tartania. Nem akarta megcsókolni Camet, de mi van, ha Cam tényleg nem fogja elengedni? Ez a csók olyan kicsi, jelentéktelen semmiség lenne, így szabadulhat a legkönnyebben. És utána rohanhat Danielhez. Cam megígérte. - Csak egyetlen csók... - kezdte mondani, de Cam szája már az övére is tapadt.

A vámpírok vs. vérfarkasok ellentétet gond nélkül felváltja a "jó" bukott angyalok vs. "rossz" bukott angyalok; és az ártatlan + segítőkész mellékszereplők közül sem mindenki az, aminek látszik. (Aki olvasta, az tudja miről beszélek :') ).

>> Olvass bele! <<

Értékelés: 10/8,5

Életjel

Idén annyira nem foglalkoztam a bloggal, hogy semennyire.

Ennek következtében nem volt semmi érdemi bővülés. Nem töltődött meg bejegyzésekkel, és szülinapos bejegyzés sem volt. Pedig 1 éves a blog! (Csak mire észbe kaptam, már elmúlt :D)

A születésnap kapcsán nem lesz visszatekintés, mert nincs mire :D. (Epic fail.)

Viszont szeretnék egy kicsit írni arról hogy miért is nem írtam.
*dobpergés*
spoiler Mert nem volt kedvem :o spoiler vége

A bloggerkedés csak egy hobbinak indult, leginkábbis azért, mert szükségem van arra, hogy rendszerezzem az olvasási élményeimet. Ezt a funkciót eredetileg az irodalomfüzet utolsó pár lapja töltötte be az életemben, de mivel elég kezdetleges volt, hamar megfogant bennem a blog gondolata. Aztán lett is.
A Könyvmolyocskát - mint már említettem - hobbinak szánom. Nem akarom, hogy teher legyen a vele való foglalatoskodás, ezért amikor nincs kedvem, egyszerűen magára hagyom. Van, hogy hónapokig :D. Ezért nem is "reklámozom" sehol, mert miért csapjak köré nagy felhajtást, ha utána eltűnök? (Itt lehetne megemlíteni a közösség megtartó hatását. Mondjuk közösség meg csak akkor lenne, ha tudnának a blog létezéséről. Hagyjuk :D)

Ezen kívül van még valami.
Ha nem is írtam bejegyzéseket, apró változások megfigyelhetőek voltak. Mert rengeteget lehet szöszölni mindenféle beállításokkal, ami kifejezetten szórakoztató. Szeretem csiszolgatni, csinosítgatni a Könyvmolyocskát ♥

További kellemes szombat délutánt :)
Blair